In memoriam... :)

előszó: Zsófi drága, örök hála, hogy vállalkoztál velem erre a kalandra! nélküled nem sikerült volna! és nagyon örülök, hogy igazi barátot találtam benned :)

in memoriam... :) vicces tulajdonképpen egy objektummal kapcsolatban, de hát mégis, szóval, búcsúzom :)

az tényleg érdekes volt, hogy az utolsó teljes napomon a westendben ömlött a szennyvíz pár méterre tőlem a folyosóra, alátoltak egy konténert, a bűz szerencsére pont nem jött be a boltba, de ha kiléptem, akkor azonnal orrbacsapott, két boltot mellettem ki kellett üríteni, brrrrr..., és persze, nem először történik ez, nagyjából félévente eláztat valakit a westend, mert a szennyvíz elvezetésének konstrukciója sz*r, lám, szó szerint :)

és bár az őr elkezdett velem izélni, hogy hölgyem, ne fotózzon, tilos és törölni kell az adatbázisból is (szó szerint így mondta - WTF?) azért csak fotóztam, nehogymár megtartsam magamnak az élményt, hogyan is néz ki egy ilyen :)

na de a lényeg, hogy gondoltam, összeszedem az elmúlt több mint egy év leglényegesebb, és elsősorban emberi emlékeit :)

mindenekelőtt végtelen hálával tartozom Krisztának és Nikinek, ennek a két asszonybőrbe bújt angyalnak szemben a go-printben! nagyon nagy szerepük van abban, hogy túléltem! a kedvességük, hogy nagyon sokat segítettek, hogy bármikor tudtunk pár szót beszélgetni, ez nagyon-nagyon sokat, sőt, még annál is többet jelentett nekem! köszönöm!

de sokat jelentett Mariann, Csilla és Magdi is, a mellettem lévő két boltból, akikkel szintén tudtam váltani pár szót, ha úgy adódott és higgyétek el, ott a westendben volt, hogy ez volt az egyetlen mentőöv...

mit szerettem még? hm... miután megnyílt a spar, a frissen sütött, meleg pogácsát, azt nagyon, mindig vadásztam rá, és hol sikerült lőnöm, hol nem, de ha igen, az mennyei élvezet volt :) nagyon szerettem Erzsit, a takarítónőt, talpraesett, vagány csajszi, mindig volt két kedves szava hozzám, ha arra járt, tuti dobott két puszit, vagy csak megkérdezte hogy vagyok, jólesett nagyon :) mit még? kilépni este a levegőre, na, azt nagyon! :) rágyújtani az első cigire 10 óra után... kávéban semmi nem verte az otthonról hozottat, de erről nem a westend tehet, ez az én mániám :)

tudnotok kell, hogy van westend népe, bizony, és ha bármelyik boltban mondtad, hogy a házban dolgozol te is, az különös, finom kis cinkosságot eredményezett, azt bírtam - bár volt, aki eljátszotta az előkelő idegent, mintha köze se lenne ehhez a dologhoz itt, amit westendnek hívunk, de hát, ez nem az én gondom (lehet könnyebbé és nehezebbé is tenni a szitut, szabad választás)

akik közel dolgoztunk egymáshoz és minden nap találkoztunk, azokkal olyasmi volt ez, mint egy jó társasházban a jó szomszédság - mosoly, köszönés, nem vagytok barátok, de sorstársak igen :)

ó, és hát voltak közös utálatok is :D nem, nem mesélek részleteket, de voltak (vannak) szereplők, akiket bizony egy emberként utált az arany jános kiskörút népe, kit ezért, kit azért - nem, akkor sem árulom el :)

mi volt szörnyű? a mesterséges levegő, a mesterséges fény, a lehetetlen és értelmetlen nyitvatartás, a világ leglassabb rácsa (konkrétan a boltomé, amíg lement, elolvashattam volna egy fél regényt), a bombariadók, a hülye látogatók, igen, voltak ilyenek és nem kevesen, bár nyilván nem a többség, de ahányszor én kénytelen voltam magyarázkodni amiatt, hogy nem tudom hol van a mittoménmilyen bolt, na annyiszor hulljon galamb-ajándék a vállukra, és nehogy azt higgyék, hogy porba lettünk alázva, amikor jól megmondták nekünk felháborodva, hogy miért vagyunk ilyen-olyan hülyék - ez nem így működik, hanem úgy, hogy jön a szomszédolás, aminek aztán sokszor irdatlan röhögés lett a vége :)

mindent egybevetve, boldogan megyek el :)

boldog vagyok az új bolt miatt és boldog, hogy ezt végigcsináltam és mennyi mindent éltem itt át, milyen sok tapasztalatot szereztem :)

de azért nem fogom ezt énekelni a westendnek :D