két hét múlt még csak el, és én már tudom, hogy innen megyek nyugdíjba (emberem szerint innen fogok kihalni, és valószínűleg igaza van) :)
hogyan is mondjam el? hihetetlen boldogság, hogy az életnek, az időnek ismét ritmusa van, hogy a hétvége, az hétvége, a hétköznap meg hétköznap! hogy kilépek az ajtón és természetes fény, természetes levegő... hogy amikor megyek a bolt felé, az életben megyek, nem tudok erre jobb szót, emberek között, a helyre, ahol otthon vagyok, nem pedig egy hatalmas inkubátorba, amely egyébként gyilkos egy inkubátor, s amíg ki nem kerültem onnan, nem is tudtam, komolyan, az ember csinálja, mert az a dolga, s csak amikor kikerült, akkor látja visszanézve, micsoda rombolást vitt véghez az a valami, hogy a családi élet, a kapcsolatok hogyan sorvadtak el mellette, a ritmustalan, összefolyó napok hogyan nyomtak le mindent és mindenkit, s hogy belőle magából milyen nehézlégzésű embert lett, nehezen viselhető, de ez már mindegy is, mert mögöttem van, végre mögöttem, nem szabad elhinni a legendákat, csak az az igaz, ami belül is igaz, és ha végre élek, lélegzem ismét, és újraéled a szeretet, kinyílok a világra, akkor nincs kérdés, csak hazaérés...
nem, nem bánom azt sem, ami volt, kellett, mindenképpen kellett, talán éppen azért, hogy ezt, itt és most, pontosan olyan szívvel, lélekkel és hittel tudjam élni, amilyennel most élem...
három lépés tőlem minden – a közért, a dm, a gyógyszertár, a leveses (450 egy forró leves és igazán finomak), a gyrosos (rántott padlizsán! nyamm!), szemben a made by you, ahol már festettem is négy kis csempét, ideteszem az egyikből készült villagyűrűt, ne tessenek kinevetni, első kísérlet csempeileg, lesz itt még szerintem földindulás, mert nagyon beindította a fantáziámat!, mellettem Kriszta barátném, hol ő kopog be hozzám, hol én hozzá, kilépünk egy cigire?, állunk a boltjaink előtt, mintha film lenne, tudok kávét főzni a boltban, tadammm!, és mosolyok, és kirakat előtt hirtelen megtorpanó sétálók, akik odaragadnak, hogy mi is ez...
szóval, ha most megkérdeznék tőlem, mi a boldogság, azt felelném: ez – ilyen egyszerű :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése