Mesélek :)

zúzós 10 nap van mögöttem, és érzem, hogy kezdek fáradni...


a váltás miatt, azaz amiatt, hogy Zsófi és a RixArt kiszállt a boltból, bár egy vitrinben azért maradtak tőle ékszerek szerencsére, szóval, emiatt a váltás miatt pont úgy jött ki, hogy két nap meló, egy nap szabad, két nap meló, egy nap szabad és még két nap meló, amiben a meló 10 óra westendet jelent, s mindezt úgy, hogy a sorozat első napjának estéjén Herczeg Zoli Utolshow-ja, azaz a divatbemutató, ahol először vonultak fel a kifutón a Kócosok, Úristen!, hihetetlen érzés volt, elmondhatatlan, álltam hátul, néztem, ahogy indulnak a fiúk, és csak az önuralom, hogy nem bőgtem el magam, aztán kimentem előre, hogy onnan is megnézzem őket, ujjongtam, belül visított az "IGEN!!!", de persze kivülről maximum egy őrült vigyor volt látható, mert és ismét az önuralom...

szóval, annak az első napnak éjjel 1-kor lett vége, akkor indultunk haza, és másnapra elöntötte a fejemet a megfázás, búra alá kerültem, ami alól még csak most kezdek viszonylag tisztán kilátni, és mégis, semmiért nem adnám azt az estét...

(eddig jutottam két napja, most folytatom)

azt hiszem egyébként, hogy akkor fáztam meg, amikor a showról kisétáltam a nem túl messzi éjjel-nappaliba dunakavicsért, egyrészt, mert imádom a dunakavicsot, másrészt meg azért, mert a hely, hát hogyan is mondjam, nem az én pénztárcámhoz van méretezve (még) - az a nap maga volt a megtestesült őrület, délután befutott a boltba Zoli és Papp Gergő, azaz Pimasz úr, átvenni az esti bemutatóra készült öt szettet és egyben forgattak is, és ha minden igaz, jövő héten kedden (10.15.) este lesz a super tv2-n a "Pimasz úr ott alszik" adásában, amit beszélgettünk, és mert tudtam, hogy jönnek, sminkeltem, én, aki egyébként soha, de soha, Gergő nagyon kedves volt és nagyon szimpatikus, különös, mennyire más tud lenni egy ember életben, mint ami képernyőről sugárzik, ha benne lesz az adásban, amit a boltban forgattak, akkor nagyon remélem, hogy én nem voltam más, mint ami vagyok, mindenesetre igyekeztem, hiszen a pillanat tört része alatt buknék le azok előtt, akik ismernek, azt meg úgy nem nagyon szeretném...

tehát az este, megérkeztünk, különös érzés volt a bejáratnál mondani, hogy a stáb tagja vagyok, aztán bemenni hátra, a kulisszák mögé, pörgés, káosz, nagyon helyes srácok öltöznek, kipakoltam a cuccot az asztalra, aztán kiderült, hogy nem úgy van az, hanem megkaptam az instrukciókat, kiken lesznek Kócosok, és akkor megnézni, ki milyen ruhában lesz majd, ahhoz melyik cucc illik, és végül felrakni rájuk, nagyon kedves, ám a helyzet miatt érthetően némileg nervózus fiúk körül legyeskedtem, gyűrűket állítottam kézre, nyakláncokat kapcsoltam be, még egy srácot meg is mentettem a hirtelen haláltól, amikor éppen majd félméteres késsel próbált övére az egyik lány újabb lyukat fúrni úgy, hogy az öv és a nadrág a fiún volt, kikaptam a lány kezéből a kést, kúpfogót kézbe, új lyuk egy pillanat, mosoly, őrület és mégis, az egész káoszban a rendszer, a pezsgésben ott az élet, és amíg be nem ültünk a kocsiba, pörgés ezerrel, majd az autóban: Úristen!, ezt nem hiszem el!, s a következő pillanatban a teljes zsibbadás...

Herczeg Zoli egyébként maga a megtestesült szeretet, nagyon mélyen szívembe zártam és igazán őszintén kívánom neki, találja meg Amerikában azt, amiért megy, mert megérdemli...

(a változásokról pedig írok még...)