Enyémek...

Csilla, kedves vásárlóm kérdezte a bolt megnyitóján, van-e olyan ékszerem, amit biztosan nem adok el. Mert aznap is elkerült tőlem egy gyűrű pikk-pakk, Julcsi imádkozta le rólam, nem tudtam nemet mondani  :)

Csilla kérdése bennem maradt, azóta tervezem, hogy egyszer megmutatom, melyek azok az ékszerek, amelyeket egészen biztosan nem fogok soha eladni és elmondom azt is, miért. Van amelyiket csak nagyon ritkán hordom, van, amelyiket jóideje egyáltalán nem, mégsem tudok megválni tőlük. (Ha a fotókra kattintotok, megmutatja nagyban a képeket.)

Ez a gyűrű anyukám egy nagyon régi, kislány koromban még sokat hordott medáljából készült, ezért nem tudok megválni tőle:

Ez Csíkszentmihályi Róbert kisplasztikája, anyukám kapta ajándékba, amikor megvásárolta egy szobrát - nagyon szeretem:

A porcelán kisegerem - igazi szerelem, az egérkét két tesójával együtt több, mint húsz éve vásároltam az Ecserin:

Nemrég készítettem ezt a bonyolult "őrületet", azonnali szerelem volt, ahogy elkészült:

A vidám koponya fülbevalóm, annyival másabb, mint a képen, hogy karneol-kövecskéket lógattam le az aljáról, de arról nincs fotóm:

Oké, talán ez a legkülönösebb, de a sztorija is érdekes, amikor fiam 4-5 éves volt, gyűjtöttük ezeket a figurákat, már nem tudom, hogyan szereztük be őket, talán valami meglepetés-tojásban voltak, talán a játékboltban darabonként, tényleg nem tudom, két ilyen gyűrű készült, a másikban egy másik hasonló figura, az egy nagyon kedves barátomé lett, ez pedig szívem csücske kisangyal, tessenek csak megfigyelni az icipici szárnyacskáit a feje mellett :)

Első kísérletem olyan gyűrűre, ami magas és mozgó "alkatrész" van benne, és a gyöngy színét is imádom:

A bögrét, amelynek cserepét a gyűrűbe tettem, több, mint húsz éve vásároltam Amszterdamban, egyik kedvenc városom, nagyon szeretnék visszatérni - több ékszert készítettem a bögre cserepeivel, ez lett az, amit megtartottam:

Ezt a gyűrűt sem fogom soha eladni, a történetét itt írtam meg: A két gyűrű meséje

Ebben a gyűrűben egy fotó van, amelyet párom készített, gondolom, nem kell magyarázni, miért nem eladó :)

És végül... Ez a medál mindig rajtam van és mindig rajtam is lesz. Az angyalkártyát, amelyet belefoglaltam, nagymamám küldte nekem levélben, nem sokkal azután, hogy elköltöztem otthonról az első férjemhez... A kézírás nagymamámé: "Édes kislányom Ez az őrző angyal kísérjem utadon Papa Mama"...